Nem gyógyul, világít
Elhalkul, megkopik,
Mély sóhajjal távozik,
Marad hátra az emlék,
Töredék,
Álarc,
S ami mögötte van,
Harcok és karcok.
Melyik ember tudja,
Hogy kínozza a múltja,
Mikor fáklyához nyúl?
Pedig csak fény a vágya,
Mégis a boldogság virágzó mezejét
Perzseli fel,
Mosoly mögé bújva,
Hegyoldalban menetel.
-Renczes Attila-